Már megint a ceglédi rendőrök...

Ma épp masszírozom a vendégemet délután fél 6-kor , mikor kopognak az ajtómon. Kinézek, és látom, hogy két rendőr áll az ajtóm előtt. Mondják is, hogy a ceglédi rendőrségtől jöttek.Kérdezem, hogy mi járatban vannak,hát úgy beszéltek velem, mintha minimum én lennék a ceglédi sorozatgyilkos. Hogy menjek ki, már azon gondolkodtam, hogy basszus miért fognak lecsukni? Majd felszólít, hogy vigyem ki a személyimet. Mindezt természetesen az ajtóm előtt, miközben a vendégem egy száll alsóban feküdt a nappaliban. Kérdezem a madarat, hogy miért, mert úgy rejtegette előlem a papírt, mintha arany lett volna, de nem válaszolt.Majd megkérdezte, csöppet sem kedvesen, hogy ez-e a tartózkodási helyem? Mondom neki, hogy igen, (csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy mivel amennyi ügyem nekem volt már Cegléden, igazán tudhatnák már. Benne van a gépben.) Majd miután konstatálta, közölte, hogy a ceglédi rendőrség szabálysértési osztályáról küldték ki, adategyeztetés céljából. Mindjárt megeresztettem néhány telefont ismeretségi kőrben, hogy mi lehet, de mondták, ha gyorshajtás, abban Cegléd nem illetékes, csak Szombathely, úgyhogy tuti nem az. ha rossz helyen parkoltam,( ami szerintem nem igaz, mert mindig figyelek, hol állok meg,)akkor fel kellett volna nyalniuk egy matricát az autóra. Már csak azért is, hogy legközelebb ott ne álljak meg. Majd Gyula barátom tanácsára felhívom a ceglédi majmokat. És képzeljétek nem tudták miért voltak kint. Az ügyeletes tiszt beszélt a járőrökkel, de nem tudták megmondani, adategyeztetés céljából, mondták...Nem voltak bent a szabályértési osztályon már, úgyhogy velük nem tudtam beszélni, de csütörtökön 17-órára úgyis vendégségbe vagyok idézve a Németh alezredeshez, majd nála rákérdezek. De ha már ott járok, nem felejtem el megemlíteni, neki, miképpen beszéltek velem ma a járőrök. Hát nem őriztünk mi együtt libát, hogy ezt a hangnemet megengedhessék velem szemben.

A büdös emberek sajátossága

Járok Angolra, ezt már biztos említettem, eléggé megterhelő ez is, de külön gáz, ha a kis csoportban benne van valaki, akitől undorodsz. Nos így vagyok én az egyik tanulóval. Tömör undorom van tőle. Hogy miért alakult ki? Nos, büdös, mint ha pöcegödörből mászott volna ki. Na nem mindig csak mondjuk heti kétszer, de azokon a napokon szörnyű elviselni. Így volt ez múlthéten pénteken is... Olyan büdös volt az ürge, hogy én , aki nem bírom a szagokat, és még viszonylag messze is ültem tőle, rendesen rosszul voltam. Egész nap a hányingerrel küszködtem. Belegondoltam milyen lehet annak a csajnak, aki ott ül, mellette. Na, nem izzadság szagról beszélünk, bár az is megérne egy misét, hanem olyan kemény doh szagról, ami szerintem keveredik azzal, hogy a ruháját nem mossa ki, stb. Már nem először volt büdös, de a pénteki verziója mindent ütött. Még a csaj is odafordult hozzám mellőle, hogy nem érzem milyen büdös van? De, éreztem... Engem az borít ki ebbe, hogy mikor néha megjelenik kicsapja az ajtót és a megjegyzés, hogy de állott szag van, Mindez persze reggel, mikor üres a terem... Nem akartam olyankor mondani, mert van valahol némi tekintet bennem másokra, hogy ugyan szagolja már körbe magát, de ma nem bírtam tovább. Előhoztam szünetben a dolgot, hogy basszus egész szombaton rosszul voltam a szagtól. Erre az emberünk, közölte, hogy Ő nem érezte, nem is érti milyen szag lehetett, ha szombaton is a hatása alatt voltam. Mondta, hogy a Virág is mondta neki, hogy büdös van, de nem érezte akkor sem. Basszus, próbáltam utalni arra, hogy azért nem, mert tőle jött a szag, de nem vette a lapot. Majd elmentünk kávézni, és mikor 20 perc múlva visszajöttem még mindig azon meditált, ki lehetett olyan büdös. Annyira undorodom már tőle, úgyhogy a múltkorii kirohanásom felé, a tömör undorból adódott. Gondolom ezt már megértitek.

Megváltoztatom az emberek gondolkodásmódját a tisztaságról…

Az egész nagyon régen indult, emlékszem 20 évesen kis takaros leányka voltam, aki és most jól figyeljetek ágyneműt vasalt. ÉN ÁGYNEMŰT VASALTAM. És ingeket a szerelmemnek, meg magamnak blúzokat, stb. Szóval, hetente egyszer legalább álltam a vasalódeszka fölött és a nadrágkosztümjeimet próbáltam egyenessé varázsolni. Aztán a munkahelyemen megkérdeztem Evelint a főnökömet, (okosabb volt, mint én)hogy miképpen csinálja, hogy mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.” Egyszerű, mondta Ő, sosem veszek olyan ruhát, amelyiket vasalni kell.” És tényleg, rájöttem milyen igaza van… Basszus eltelt azóta 16 év és lassan megtanultam úgy élni, ahogy Ő. Nem veszek olyan ruhát, amit vasalni kell… És most az angolon megtapasztaltam, hogy basszus a nők is csodálják a ruházkodási stílusomat, többen megjegyezték, hogy úgy nézek ki, mintha leléptem volna a divatlapról, stb. Még a szomszéd öregasszonyok is rendszedresen megjegyzik milyen csinos vagyok. Pedig azért ez már nagy szó… Ma én is fáradtan legyintek azoknak, akik órákig vasalnak, hogy basszus, pedig rém egyszerű… Ne vegyél magadnak olyan ruhát, amit vasalni kell!!! Én már odáig jutottam, hogy elajándékoztam a vasalómat a vasalódeszkával együtt néhány éve, és cseppet sem hiányzik. Sőt, tovább megyek, a ruháimat nem kell szépen kisimogatni teregetésnél sem. Ha valaki meglátja, miképpen teregetek, csak szörnyülködik. Nem vicc, ez a két dolog baromi messze áll tőlem. Úgyhogy nagyjából egymásra dobálom a ruhákat a ruhaszárítón, és ha megszárad alulról húzogatom kifelé őket. Ritkán jutnak el a szekrényig… És mégis, mikor kilépek az ajtón már úgy nézek ki, mint akit kihúztak a skatulyából. Szóval ez az egyik titkom…És most elárulom nektek a másikat is. Évek óta tudom, hogy a lakás van értünk, és nem mi a lakásunkért. Szóval , ebből kifolyólag gondolhatjátok, nálam nincs akkora rend, mint szegény anyukámnál volt, hogy a földről is enni lehet. Nem lehet… Viszont, nincs szőnyegem, csak a hálószobában, ezért a takarítás könnyebb. Van egy ilyen Top-Shop-os gőzölőm, amivel hetente egyszer felgőzölöm a padlót, és akkor ragyog. És a szőnyegeket a hálóban heti egyszer porszívózom, illetve,ha nagyon ráérek szőnyegtisztítóval is átmegyek rajtuk. A WC-t és fürdőszobát szintén heti egyszer takarítom, de akkor rálocsolok egy fél doboz vízkő és rozsdaoldót, meg Domestost, és hagyom állni legalább 20 percig, addig rendbe csapom a konyhát. És ezzel én le is tudom a takarítást. És képzeljétek, egyre többen rájöttek, hogy nekem van igazam. A barátnőm, aki napi háromszor felmosta a nappaliját, ma már nem mossa csak heti egyszer, és már nem olyan fontos számára, hogy minden ragyogjon, stb. És úgyis rend van. És a vendégeim is elfogadták. Senki nem fordult még ki tőlem, hogy rendetlenség van, sőt évek óta visszajárnak… Lehet ez a titok, elfogadni, hogy nem lehetünk egyszerre tökéletesek a munkában, a tanulásban a házvezetésben és nőként is? Valamit fel kell adni? És a 4-es házvezetőnő is jó? Nekem legalábbis megfelel… Vajon ti nem adtok fel valamit? Mindenhol tökéletesen megfeleltek? Tényleg mindenki tökéletes? Én nem vagyok az, ezt vállalom.És még valami, amiben Evelinnek tökéletesen igaza volt… Most így visszagondolva, 25 évesen mennyivel jobban gondolkodott, mint én akkor. Azt mondta, sokáig Ő is értelmiségi pasit keresett magának. Úgy gondolta, Ő azért tanult, hogy megérdemli, hogy egy tanult pasija legyen. De akkor már rájött, hogy mennyi időt elvesztegetett a pasikkal, mert mióta a párja megvan, azóta tudja, hogy nem baja, ha egy pasas ki tudja cserélni a villanykörtét vagy épp meg tudja szerelni a csöpögő csapot, stb. Ezt sosem várhatta el olyan pasitól, aki a könyvekből tanult meg élni… És ebben is igaza volt. Nekem is mindig az értelmiségi fazonok jöttek, be, de mára benőtt a fejem lágya, milyen jó lenne, ha a pasas, akire rátalálnék, épp át tudná alaktani a lakásomat.

Megint társkeresésre adtam a fejem. Adoniszt keresem újfent.

Kiheverve az Adoniszos történéseket úgy döntöttem megint megpróbálkozom társkereső hirdetéssel. Ezúttal az internetet választottam vadászterületnek. A régebbi eseményekből tanulva ezúttal pontosan megfogalmaztam az igényeimet. Nektek is leírom, hátha van valakinek még ötlete mit is kellene beletennem, hogy ne menjen el újra az életkedvem a pasiktól. Szóval a bemutatkozás így hangzik. Olvassátok és okuljatok.... "Valaki egyszer azt mondta, a tipikus feleség vagyok.Hát nem jött be,nem vagyok épp háziasszony, bár remekül főzök, a lakásomon látszik, hogy élek benne. pont valamelyik nap olvastam egy mondást, "az unalmas nőknek makulátlan a házuk" Ebből kiindulva én nem vagyok épp unalmas.:)Valakit keresek az életemben, pontosan még nem fogalmaztam meg, ki is legyen, de az biztos, fel fogom ismerni, ha szembejön. Olyan embert, aki reggel mellőlem indul el dolgozni, veszi a táskáját és szórakozott mosollyal búcsút int nekem,én pedig remegő térdekkel ülök le, mert félek, hogy elveszítem, mielőtt igazán megismertem volna. Társat, kifejezetten társat keresek. Ha eddig eljutottál az már jó jel, mert az azt jelenti, hogy valóban érdekellek. Nos, hogy te is érdekelj engem a következő kritériumoknak kell megfelelned... Legalább 175 cm magas legyél, mert az alacsony pasik nem jönnek be. És bár nekem súlyfeleslegem van, dolgozom rajta és a szálkás izomzatú pasik tetszenek. Úgyhogy ne legyél túlsúlyos. A kopasz é a kopaszodó pasik taszítanak. Ha hiányos vagy rohadt a fogsorod, akkor is esélytelen vagy,mert az én szememben fontos a szép mosoly. Legyél korban hozzám illő, mert sem nálam sokkal idősebbekkel, sem sokkal fiatalabbakkal nem fogok randizni. Legyen fotó rólad a regeden, mert te szemmel választottál engem és, egyenlő eséllyel szeretnék indulni, azaz én is látni szeretnélek, hogy eldönthessem akarok-e válaszolni. Én nem hiszek abban, hogy ha megismered a belsőt nem fontos a külső. Csak akkor vagyok kíváncsi a belsőre, ha a külső megfogott. Ne legyél munkakerülő és mamakedvence sem. Ha 30 éves korod fölött még mindig az anyáddal élsz, akkor sürgősen gondolkodj el, mi is lehet a probléma, mert nálam esélyed sincs... "

Ági vásárol...

Már évek óta gardróbot szerettem volna csinálni a fürdőszobám egyik feléből,mert elég nagy, viszont az egy db szekrényembe nem férnek el a ruháim. Két hete úgy döntöttem megvalósítom az elképzelésem. A fürdőkádat leválasztom egy szép szalagfüggönnyel, a másik felébe meg beteszek egy vállfás ruhatartót. Úgyhogy fölkerekedtünk a szomszédasszonnyal és irány bevásárolni. A Tescóban megvettem a ruhatartó polcot, majd át a Hobbi Barkácsba a felüljárón túlra. Alighogy beléptem, felfedeztem egy dekorációként kitett kiakasztott aranybarna szalagfüggönyt. Annyira megtetszett, hogy elkezdtem ugyanilyenre vadászni, de nem találtam. Próbáltam eladót keríteni, nagy nehezen sikerült. Kérdeztem tőle hol találok ilyen szalagfüggönyt, mondta, hogy ilyen színű már nincs csak sárga zöld és fehér. De nekem aranybarna kellett. Ezért elkezdtem az eladót nyüstölni, hogy szedje le nekem a dekorációt. Mentem folyamatosan mindenhová utána és nyaggattam. A szomszéd csaj meg ott röhögött mögöttem. Addig nyavalyogtam, hogy az eladó csaj megunta és kerített egy létrát és leszedte nekem a dekorációt. Vettem hozzá egy jó függönytartót is, ami alig fért be a kocsiba. Alig, hogy hazaértünk, megfűztem a szomszédomat, hogy ha már megvettem tegye is fel. De meglepett egy sarokpolccal is, úgyhogy már csak egy állótükör hiányzik. Ez utóbbit azért írom, hátha valaki meglep egy jó állótükörrel a fürdőbe.:)

A magyar Rendőrség tehetetlensége, avagy hogyan hárítsuk másra a felelősséget.

Nézem ennek a Pécsi nőnek a meggyilkolásáról szóló híreket. Hallgatom a nyilatkozatokat és szörnyülködök. Sajnálom a fiatal hölgyet, hogy így végezte, elkeserítő, hogy ebben az országban ennyi aberrált férfi van, akik gyilkosokká tudnak válni, de a rendőrség hozzáállása szörnyű és elképesztő. Egyik főrendőr azt nyilatkozta. A hölgyek este ne menjenek egyedül az utcára, meg jó lenne ha a nők Salsa tanfolyam helyett önvédelmi tanfolyamra iratkoznának be... Azaz ez lefordítva az én nyelvezetemre úgy hangzott, hogy a nők tanulják meg megvédeni magukat, hogy nekünk ne legyen dolgunk. (Nem mintha olyan nagyon sokat dolgoznának úgy egyébként...) Hiszen a lakcímkártyát sem a helyszínelők, hanem egy fiatalokból álló csoport találta meg a helyszínen. Mondjuk én megkérdezném, az ominózus rendőrök mit néztek akkor, hogy nem láttak semmit? Szóval magyarul a gyengébbek kedvéért a Magyar rendőrség úgy gondolja, hogy a nőknek cseppet sem nőies dolgokkal kéne foglalkozni, (mert természetesen ők foglalkoznak a nőkkel) semhogy ők tüntetnék el az ilyen elmebetegeket az utcáról. Magyarul, a rendőrség nyelvezetében a nő volt a hibás, hogy megölték, mert egyedül mert hazamenni, és mert nem tanulta meg megvédeni magát. Még véletlenül sem az elkövető volt ott a hunyó. Az egész rendőrségre ez jellemző, már itt a ceglédieknek is mondtam, hogy végül is igazuk van. "Juliska néni is azért halt meg, mert megakart halni és megkérte a gyilkosait, hogy ugyan öljék már meg és nem azért, mert az elkövető meg akarta ölni ki akarta rabolni,stb... Szóval ebben az országban mindenki hibás, aki erőszakos cselekmény áldozata, de a rendőrök seggét védeni kell.

Matta részeg ember a kertben éjjel. Avagy Klément Gyuri megoldja...

Tegnap sokáig angoloztam, 23h körül mentem aludni,mikor felkapcsolódott a kinti világítás, mivel nyitva van a kánikula miatt az ablakom a hálóban, láttam, hogy egy ember megy kifelé a kertünkből.Nem foglalkoztam vele, mert mint mondtam kifelé tartott. Erre hajnali fél kettőkor csörög a telefonom. Betti a szomszéd csaj az, kétségbe esve mondja menjek ki. Kimegyek, Ő is, de nem találok semmi furcsát. Mondja, hogy valaki bekopogott hozzá, megkérdezte ki az, majd a válasz az volt. "Klément György." Már majdnem ajtót nyitott neki, mikor eszébe jutott, hogy hajnali fél kettő van. Az a borász ilyenkor tuti nem jöhet erre. Mindenesetre most a ház előtt minden nappali fényben úszott. Erre a sötétből, onnan a szemben lévő nénik háza felől borgőzös férfi hang szól ki,hogy "Klément Gyuri megoldja." Persze hiába meresztettük a szemünket, nem láttunk senkit. A Betti a szomszéd csaj, beszél oda a sötét felé, az hang irányába, hogy menjen haza, akárki is, ne kopogjon senkihez, de az ürge csak emlegeti fennhangon Klément Gyuri nevét. Ekkor untam meg a láthatatlan részeget és kiívtam a rendőröket. Közben láttuk, hogy tápászkodik fel a szomszéd néni meggyfája alól, a bokrok mögül és elindul balra. Majd nem tudni pontosan, hogyan történhetett, de mire a rendőrök kiértek már jobboldalt volt. Három rendőr jött, "a csaj egyébként szerintem eléggé rátermett személyiség",megkérdezte, hogy az-e az illető, aki ott fetreng... Mondtuk, hogy minden bizonnyal, bár mivel mondom sötét volt nem láttam senkit. Erőteljesen felszólította a rendőrnő távozásra, vagy másik alternatívaként felajánlotta a detoxikálót. A távozás mellett döntött, bár mint írtam akkor már legalább két és fél órája itt tévelyeghetett. Na elindult, gondoltuk mi, hazafelé... A rendőrök megnyugtattak, menjünk be, eltévedt részeg. Elaludtam. Nem tudod mennyi idő telhetett el, egyszer csak újra az udvarunkon hallom a "Klément Gyuri megoldja." Mondatot. Kiugrottam az ágyból, kimentem a nappaliba, és kikuksiztam. Hát a részeg ott állt a kocsim mellett és megint csak mondta, mondta. Újra hívtam a rendőrséget. Mondtam az ügyeletes tisztnek, hogy nem fogja elhinni, de megint itt a részeg. Küldte a járőröket újra. Addigra a részeg már elment jobbra, nem mentem utána, de szerintem az első utcán bement balra, vagy esetleg bement a bokrok közé, nem tudom. Kérdi a rendőrcsaj, hogy ugyanaz volt-e? Nos, bár elsőre nem láttam, csak hallottam, de minden bizonnyal ugyanaz volt... Nem tudom hogy végződött számára a kaland, a detoxban vagy sem, mert bealudtam a fáradtságtól, de azért a Klémentnek megemlítem a sztorit...