Mell csomó, lumbágóval kísérve

No, régóta nem írtam, de mivel ilyen szerencsétlen vagyok, most is csak futólag számolok be néhány fontos dologról... Remélem sokáig élek, és beszámolhatok az eseményekről, de azt megígérem, ha nem így alakulna, akkor is, minden küzdelmemről pontosan fogok nektek írni..
Nos, a háziorvosom észrevette, hogy a bal mellem aránytalanul nagyobb lett. Azt mondta menjek el mammográfiára. Így is történt. Majd elfelejtettem érte menni az eredményért.
Két hét múlva mentem érte, és azzal fogadtak, hogy adnak egy másik időpontot a következő (tegnapra) hétfőre, ultrahangra, mert a mammográfia cisztákat mutatott ki.
Mondtam, hogy hétfőre vendégem van, de a hölgy azt mondta a saját érdekemben tegyem szabaddá a hétfőt.
Így meg is jelentem az ultrahangon. Közösen néztük a dokival a monitort és már megállapítottuk, hogy mindegyik ciszta, amikor a bal mellemen belül egy 1,5 mm nagyságú sötét folt jelent meg. Hiába próbálta több irányból megnézni, nem tudta, úgyhogy úgy döntött meg kell szúrni, hogy szövettanon megnézzék, mert nagyon sűrű.
Mondja nekem, hogy nem úszom meg a szövettant. Kérdeztem most kell-e megszúrnia? Mondta, hogy hát nem muszáj most, megbeszélhetünk holnapra is egy időpontot, de mindenképp meg kell nézni. Hát jó, egyeztem bele.
Úgyhogy levette a mintát.
Olyan rosszul érintett, hogy esetlegesen megint van valami a mellembe, hogy hazafelé kétszer elestem a biciklivel. Na az egyik esés olyan szarul sikerült, hogy lumbágós fájdalmam lett. Alig vártam, hogy az utolsó vendégem délután elmenjen, sírva ültem be az autóba és rohantam a mentőállomásra csontkovács kollégámhoz, hogy segítsen rajtam. Ő munka után volt. Most kezdtem el igazán értékelni a saját munkámat is, mivel ez az első eset, hogy konkrétan gerincfájdalmam van, így már értem, miért mondják sokan, hogy a kezem aranyat ér. Szóval Bozsóhoz rohantam én is, aki fél óráig küzdött, de megérte, most is pokoli fájdalmam van és az éjjel kínlódtam nagyon, reggel nehezemre esett az ágyból felkelni, éjjel a megfordulás is pokoli volt, de neki köszönhetően nem négykézláb vagyok, el tudok jönni a háziorvoshoz, ki tudok egyenesedni és bár minden nehezen megy, azért képes vagyok egyedül felöltözni.

Majdnem leégett a házunk.

Szombaton kora délután arra riadtam, hogy verik az ajtómat a szomszéd gyerekei. Kényelmes tempóban mentem kifelé, még morogtam is, hogy öreg ember nem gyorsvonat.
Tűz van.-kiabálnak a gyerekek.
Rohanok kifelé, hát látom, hogy lángokban a szomszéd telke és erősen jön a tűz irányunkban a ház felé.
Hívom a tűzoltókat, nem kapcsol, annyian hívták, hogy nem voltak elérhetőek.
Majd tárcsázom a 112-őt, onnan kapcsolják Pest tűzoltóságot, és nem tudják elérni Ceglédet. Már ekkor elérte a tűz a házunk sarkát, a szomszédnak belekapott a gerendájába és nálam is nyaldosta a 3 méter magas bodzás bokrot. Gyorsan hívtam Zsemlye Gábort a helyi tűzoltóparancsnokot a mobilon. Üvöltöttem, hogy gyertek gyorsan, mert leég a házam. Ő otthon volt, későbbi bevallása szerint épp ebédelt, de leadta gyorsan rádión a jelzést, hogy veszélyben vannak házak. Úgyhogy a tűzoltók otthagytak csapot-papot, épp egy bozóttüzet oltottak a város másik részén, és indultak hozzánk. Közben odaértek a rendőrök is, mert gyújtogatás történt. Addigra már rendesen a házam két oldalról tűzbe volt. A rendőrök elkezdték taposni, közben én ott rettegtem a gyerekekkel, hogy hol vannak már tűzoltók. Nyugatattak, hogy nyugodjak meg, mert Ők már látták, hogy elindultak. Égett a fél Bede. Ekkor értek oda a tűzoltók. Azonnal megkezdték az oltást, így szerencsére csak a telek, meg a fák égtek meg, de a házban nem lett kár. Kb 1 óra alatt sikerült megfékezniük teljesen a tüzet. Köszönöm nekik a gyors segítséget, nekik, meg Zsemlye Gábornak köszönhető, hogy 6 lakás, közöttük az enyém is, nem vált lakhatatlanná.