A rendőrségi panaszom

Tegnap volt a meghallgatás a ceglédi rendőrségen az intézkedés miatti panaszom miatt.
Nem sok jóval biztattam magam, ugyanis 4 rendőrrel szemben egyedül voltam. De meglepetésemre, két rendőr a csaj meg az egyik tanuló mellettem vallott. Azt mondta el, amit én is. Az akivel tulajdonképpen bajom volt, az persze hazudott, de a másiki kettő őszinte volt, úgyhogy meg is lepődtem, hogy ilyen is létezik.
Mindenesetre örülök neki, mert, ha már ennyire a szabályoknál tartunk, akkor nekik is be kellene tartani a szabályokat velem szemben.

Amikor folyamatosan menteni kell engem.

Sosem voltam épp az az ember, aki nem téved el, mert sajnos képes vagyok a legkisebb faluban is úgy eltévedni, hogy ember legyen a talpán, aki megtalál. Tökéletesen tudom olvasni a térképet, nagyjából azt is tudom merre kell elindulnom, de valahogy mindig eltévedek.
Volt már olyan, hogy sírtam, mert nem találtam meg azt az utat, amit kerestem. Ezért évek óta megpróbálok megszokott, ismert utakon közlekedni.
Nos, szombaton Karcagra kellett mennem. Autóval indultam el még pénteken este, mert olyan nehezen sikerült bebikázni, a kocsit, hogy gondoltam szombat hajnalban nincs az a szomszédom, akit ilyesmivel kiverhetek az ágyból.
Ezért elindultam éjjel. Nem álltam meg tankolni Cegléden, mert féltem, hogy még nem töltött annyit az aksira, hogy újra be tudjak indulni. Nagy hiba volt. Ugyanis, a 4-esen közel távol nincs benzinkút. Úgyhogy igencsak benzin szűkében voltam, mikor Szolnok felé közeledtem. Már be is rezeltem, hogy kutyagolhatok majd a kannával, amikor megcsúsztam és kisodródtam az út szélére, majd megpróbáltam hátramenetbe tenni a kocsit, de már nem értem el vele semmit, szó szerint beborultam a 3 méteres árokba.
Kihívtam a tűzoltókat, Szolnokiakkal beszéltem, mondták, próbáljam megállapítani a tök sötétben hol is lehetek. Szerencsémre néhány hete egy kedves barátom a kezembe nyomta a narancssárga láthatósági mellényét, úgyhogy mikor mondtam neki, hogy megmentette vele az életemet, mondta is, hogy nem számított rá, hogy ilyen gyorsan szükségem lesz rá.
Szóval a Szolnoki tűzoltók érdeklődtek, mit látok, mondtam, hogy baloldalt messze kéményeket, jobboldalt alföldhöz mérten pusztaságot, semmit. Majd szememet meresztve észrevettem, hogy a 97-es kilométerkőnél vagyok. Kb 10 percen belül ott voltak. Kihúzták a kocsimat, és képzeljétek el, egy karcolás nélkül megúsztam én is meg az autó is. Mondták is, hogy piszkosul szerencsém volt, nem tudják milyen őrangyal vigyázott rám. Féltem, hogy nem fog beindul, de a tűzoltó beült és pöccre elindultam.
Na mondták is, hogy ne menjek be tankolni Szolnokra, hanem majd balról a felüljáró után lesz egy MOL kút, ott álljak meg.
Szóval le is értem Karcagra. Ott a városban úgy eltévedtem, hogy azt vettem észre, hogy kipörögnek a kerekek, ott állok méteres hóban és elakadtam. Megint tűzoltókat tárcsáztam. Ki is jöttek, és kitoltak, de elfelejtettem megkérdezni, hogy jutok el a Fürdő utcába, úgyhogy felhívtam a rendőröket.
Hol áll most?-kérdezték. Hát ha jól látom valami kocsmánál, dideregtem, mert bedöglött a fűtésem, mínusz 20 C fok. Hát van Karcagon 50 kocsma, valami közelebbit mondjon. Kiszálltam és kerestem egy táblát. Püspökladányi út 53. Ne menjen sehová mondták, várja meg a járőröket, magáért megyünk. Úgyhogy Karcagon rendőri felvezetéssel mentem a szállásra, előkeresték az éjszakai portást. Ott kiszedték az akkumulátort a kocsimból, majd elbúcsúztak.
Szóval így végződött a bonyolult éjszakám múlt hétvégén.

Leszakadt a kipufogócsövem.

Ez nem sokkal a rendőri feljelentésem előtt történ. Kifordulok az Alszegi útról a Széchényire, mennék Törtel irányába, hatalmas buckán átrepülve a kipufogócsövem szó szerint a földön.
Hallom a hangját, mint egy traktor, mivel már régebben is hallottam ilyet, azonnal tutam, mi a baj, elakadás jelző ki és kiszálltam szemrevételezni a problémát. Rájöttem, hogy én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, leszakadt, hát leszakadt.
Felhívtam a ceglédi rendőrséget, hogy ugyan jöjjenek már ki, mert a közútkezelőhöz szeretném majd benyújtani a számlát.
Az akkori ügyeletes tiszt, fogta magát és közölte, hogy mit kezdjen ő a kipufogómmal és letette a telefont. Azt hittem rosszul hallok.
Természetesen újra tárcsáztam a 107-et és ott Pest megyén közöltem mi a problémám, majd a rendőr értetlenül hallgatta, hogy Cegléd nem áll velem szóba.
Úgyhogy néhány másodperces várakozás után megint Cegléd ügyeletes tisztjével beszélgettem, aki már ekkor tudta mi is a kötelessége, mert közölte, hogy maradjak ott és küldi a baleseti helyszínelőket.
Szóval maguktól itt ez sem megy. Mindenesetre ez már a rendszámtábla elhagyása után történt, de még a feljelentés előtt.

Megint megbűntettek a rendőrök.

Jó rég írtam már ide, úgyhogy most hosszabb hangvételű bejegyzést írok. Történtek ám velem a dolgok, de talán pont ezért nem értem rá ide írni.

Szóval kb két hete szerdán pokolian rohantam a vonathoz 8.40 kor indultam el és a 9.10 kor induló vonatot kellett volna elérnem.,(természetesen autóval) amikor az állomástól néhány percre levillogtak a zsaruk. Nálam veszélyesebb bűnöző aligha lehet Cegléden, ha engem szúrnak ki mindig.
Na szóval megálltam, és ott a helyszínen elmondtam, hogy tudom, hogy nincs első rendszám táblám. (nagy hiba volt, ezek a barmok észre sem vették volna, ha nem mondom,) de időpont van kérve az okmányirodába, (mint már több bejegyzésemben leírtam Obamához könnyebb bejutni, mint a ceglédi okmányirodába)Szóval eltökölgettek a papírjaimmal több, mint 20 percet, és a végén közölték, hogy feljelentenek.
Közben kértem hadd telefonáljak, mert a vonaton engem várnak, de a csaj hatalommal való visszaéléssel megtiltotta a telefonálást. Úgy bánt velem, mintha én lennék a ceglédi sorozatgyilkos.
Szóval a megfelelő lassúsággal kitöltötte a pasas a feljelentést, majd közölte, hogy a másik oldalon kéri az adataimat, melyet nem kötelező kitölteni, de válaszoljak a kérdésekre. Mondtam neki, hogy NEM szeretném kitölteni, egyébként is késésben vagyok, de ragaszkodott hozzá. Nem tudom pontosan melyik része nem volt világos a pasasnak, abból, hogy nem szeretném kitölteni, de addig nem engedett el, míg azokra a kérdésekre nem válaszoltam. Ezáltal lekéstem a vonatot.
Úgy felmérgesítettek, hogy mindjárt bementem a Ceglédi Rendőrkapitányságra és panasszal éltem. Úgy gondolom ez az intézkedés nem volt éppen szabályszerű.
Közben persze, mint Gyula barátomtól megtudtam, ha én bejelentettem a Ceglédi kapitányságon a rendszámtáblám eltűnését, (márpedig én szóban megtettem) akkor nem is követtem el szabálysértést. Persze még aznap írásban is bejelentettem, és kértem a kapitányságot, keressék elő a hanganyagot, mert többször bejelentettem az eltűnést követően a rendszámtábla nem meglétét. Igazából a kapitányság ügyeletesének, aki pontosan tudja milyen nehéz a polgármesteri hivatalhoz bejutni, neki kellett volna szólnia, hogy írásban tegyek bejelentést és akkor járhatok az autóval, míg elintéződik a rendszámtábla. Hogy ti ezt nem tudtátok? Nem csoda, én sem, amíg kedves barátom nem szólt róla. Persze ezt egy átlag embernek nem, de a rendőrségen dolgozóknak tudniuk kellett volna.
Továbbá még van egy adu a kezemben, amit ki fogok játszani, de erről még nem nyilatkozhatok, de ezt hiszem ezzel megúszhatom a büntetést.