A baromfi boltok sajátossága Cegléden.

Képzeljétek hétfőn nem lehet Cegléden csirkét venni. Sajnos ez nem vicc. Már máskor is feltűnt egy-egy boltnál, hogy hétfőnként nincsenek nyitva, de ez a Ceglédi baromfis történet már a vicc kategóriájába tartozik. Ugyanis valami kollektív összefogásnak köszönhetően hétfőnként egyetlen baromfis sem tart nyitva. (Még a piacon sem) Döbbenetes mi? Próbáltam megfejteni az értelmét, esetleg hétfőn nem éhesek az emberek, (mily szörnyű, de én éhes vagyok) vagy a hétvégéről meg nem maradt családi ebédet osszák be hétfőn is, esetleg úgy gondolják, hogy hétfőnként mindenki átáll a vegetáriánusos étrendre. Netalán hétfőn nincs pénze az embereknek csirkét venni, (keddre persze már lesz)Mindenesetre ma délelőtt volt egy kis időm, ezért biciklire pattantam és gondoltam megnézem a hús választékot. Hát inkább nem kellett volna ezzel töltenem az időt, mert mindenhol zárt ajtót találtam. Talán esetleg van valakinek valami ötlete egy ekkora városban ez hogyan is történhet meg?

A telefon.

Nos, képzeljétek volt egy Alexander Graham Bell nevű ügyes pasas, aki 1870-es években feltalálta a telefont. Működő dolog, én nem élek azóta, de közel 30 éve már én is használom. Javaslom nektek is.:)
Szóval én borzasztóan meg tudom érteni, hogy mikor nagyon fáj a háta az embernek, a lába, stb, akkor nagyon gyorsan szeretne eljutni hozzám, de képzeljétek el, én is ember vagyok. Dolgozom és most, hogy már oktatást is vállalok egyre kevesebbet vagyok otthon. Természetesen a vendégeimre mindig volt és lesz is időm, de csak úgy tudom összeegyeztetni, ha előtte a fent említett eszköz segítségével időpontot egyeztetünk.
És akkor természetesen kimaradnak az üres járatok, amikor eljöttök hozzám, és nem találtok otthon (mily meglepő)És természetesen azt sem kell hallgatnom, hogy többször voltatok nálam, de nem voltam otthon. (Mert éppen máshol, talán pont az ország másik végén dolgoztam)
A gyengébbek kedvéért ma már mobiltelefon is van, amiből nekem is van legalább 1, amin elértek, miközben mint említettem, lehet épp valahol máshol vagyok. De mivel ez az ügyes találmány működik, így akkor is tudunk időpontot egyeztetni.

Husis vagyok, tudom, nem kell, hogy folyamatosan még az orrom alá is dörgöljék.

Igen, nagyon meg vagyok hízva. Na nem mostantól, már jó pár éve küzdök a kilókkal, igazság szerint, akkor híztam el nagyon, amikor a Zsolt-nak ajtót mutattam, jó pár évvel ezelőtt. Én általában úgy dolgozom fel a bánatomat, hogy először iszonyúan lefogyok, majd duplájára hízom magam. Szóval ez akkor is így történt. (Persze nem akarom rád fogni, hogy miattad vagyok kövér, mert ez önuralom kérdése, hogy mennyire tudok ellenállni a finomságoknak, nem te mondtad nekem, hogy zabáljam magam dagadtra.) Mindegy, azóta küzdök a kilókkal, le-föl ugrálnak rajtam.Néhány hónapja szabályosan koplalok, mégsem sikerült leadnom csak 3 kilót. Olyan, mintha a szervezetem nem venné észre, hogy éheztetem magam. Mielőtt férjhez mentem már rendesen gurultam, és ez bizony azóta sem változott. Bár volt anyósomnak köszönhetően néha leugrott rólam pár kiló, mert rendesen gyomorideget csinált nekem, ezáltal sokszor nem tudtam semmit enni, de miután lenyugodtam, sajnos duplán pótoltam a kimaradt étkezéseket.
Unokatesóm, mindenesetre minden évben gondoskodik róla, hogy megutáljam magam, hogy földbe döngölje minden nőiességemet és kb a következő találkozásig teljesen úgy érezzem magam, mintha én lennék a világ legrondább nője.
Szóval idén is megtörtént a találkozás hőn szeretett unokatesómmal, úgyhogy megnyugodhatsz, baromi rosszul érzem magam azóta is. Még szerencse, hogy a Timi aznap ott volt és istápolta a lelkemet, és elmondta, hogy uncsi tesóm se mondjon inkább semmit, mert nője legalább akkora darab, hanem nagyobb, mint én, és a nőjéhez képest én nagyon vagány helyes kis csaj vagyok. Szóval legalább volt valaki, aki akkor elvette az uncsi tesó véleményének az élét, de azért mint mondtam gy is szarul érzem magam.
Na, mindenesetre elkezdtem fogyókúrázni pár hónapja, de nem nagyon akar lemenni rólam a felesleg. Már annak is szívből örülök, hogy 3 kilót sikerült ledolgoznom.
Mindenesetre tegnap elmentem a csontkovácsomhoz, hogy tegyen rendbe, mert ahogy mondani szokták, ha nincs időd az egészségedre, majd lesz időd a betegségedre. persze van olyan masszőr, csontkovács, aki ágyára még egyszer akkor sem feküdnék, ha fizetnének érte, de szerencsére a sok ossz között, akad jó is. Így találtam rá a kollégára. Már egy éve rendszeresen ő teszi helyre a fájó hátamat.
Gondoltam már nem látott egy ideje, biztos fel fog tűnni neki, hogy fogytam.
Kb. a harmadik mondata gy hangzott.
"Te híztál, de mondd miért? "
Minek nekem ellenség, gondoltam, ha itt vannak a barátaim.
úgyhogy este a Zsaninak duzzogtam, mondtam neki, hogy kövér vagyok és, hogy többen szóltak. De megvigasztalt, azt mondta este mindenki felfújódik, és hogy ne törődjek másokkal, neki sem sikerül lefogynia, úgyhogy nemcsak egyedül harcolok a kilókkal.

Szegedi Papucs

Ha esetleg nem tudjátok milyen a Szegedi Papucs, azért szerintem ez nem annyira gáz. Bár hozzá kell tenni, hogy a Rátkay féle Szegedi Papucs, gyakorlatilag híres, akkora kurizóriumnak kellene számítania Szegeden, mint a Pick szaláminak, vagy épp a pirospaprikának. Nekem kislány koromban volt egy ilyen papucsom, sajnálom, hogy már nem tudom hol van, mi is történt vele. Mivel én egyébként gyűjtöm a papucsokat, régóta gondoltam már arra, hogy beszerzek egy ilyen különlegességet.
Hogy mitől is különleges ez a papucs?
Nos, először is attól, hogy teljesen kézzel van varrva. A tetejére kézi hímzéssel van virág felhímezve, és az oldalán van egy bolyt. Szóval ezek a jellemzők teszik különlegessé. Ma már nem az öreg Rátkay bácsi csinálja a papucsokat. Úgy 10 éve a Duna TV-n láttam vele egy riportot és akkor beszélt arról, hogy már egyedül Ő van, aki ezzel foglalkozik és szívesen venne valakit, aki átvenné tőle a munkát. Megtanítaná a Papucs készítés fortélyaira. Át is vette tőle egy fiatalabb cipő készítő generáció, majd tavaly a bácsi meghalt.
Szóval úgy döntöttem idén meglepem magam a szülinapomon egy ilyen különleges papuccsal. Mivel kedden Orosházán jártam és Szegeden keresztül vezetett az utam, gondoltam feltérképezem a Papucs kínálatot. És képzeljétek 10-ből 9 szegedi nő nem tudja milyen az a Szegedi Papucs. Döbbentem vettem tudomásul, hogy nemhogy azt nem tudják elmagyarázni, merre van az a műhely és mintabolt, ahol megnézhetők a papucsok, hanem halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy létezik a városuknak egy ilyen kincse. Sokan tőlem kapták meg az első információt arra, hogy mi az pontosan, amit keresek. A férfiak közül, viszont meglepően többen útba tudtak igazítani a városban. (Lehet, hogy őket jobban érdekli, mi van a nő lábán?)
Mindenesetre eljutottam a mintaboltig. Megszemléltem a csodálatosabbnál csodálatosabb Papucsokat. Képzeljétek egy fiatal srác csinálja most a Szegedi papucsokat az apukájával, de abszolút igazodnak a Rátkay bácsi féle formához, varráshoz, egyediséghez. Kifejezetten lábméretre is készítenek ilyen csodálatos lábbeliket. Persze az áruk az egyediséghez mérten nem túl olcsó, (én pl 16500 Ft-ért tudnék magamnak egy ilyen papucsot beszerezni) de az biztos, hogy tökéletes kényelmet szolgál majd. Úgyhogy el is döntöttem, idén mindenképp meglepem magam vele.

Ablakmosás.

Ma ablakmosás volt nálam. Az az igazság, hogy kb. egy hónapja beszélgettem a legjobb barátnőmmel arról, hogy gyakorlatilag mióta ide költöztem csak egyszer volt lemosva az ablak. Akkor is azért, mert már megszóltak a rendőrök a sok betörésnél, hogy ugyan igazán moshatnék már ablakot, hogy tudjanak nyomokat is rögzíteni. Na akkor nekiestem és úgy ahogy tessék-lássék módjára lemostam az ablakokat. De ez is már több, mint egy éve volt. Szóval a Zsanival akkor meg is beszéltük, hogy ugyan mi nem értjük az Ő anyja is minek reklamál az ablak miatt, ki a fene nézi. (Mert mondanom sem kell, ő is olyan sűrűn mossa, mint én)
Aztán két hete az egyik kedves barátom jóindulatúan megjegyezte, hogy ablakot kéne már mosni.
Persze ismeri az én takarítási szokásaimat, így megértően mondta, hogy hát tudja milyen nehéz nekifogni, mert akkor le kell pakolni a párkányt, stb.
Mondjuk a női vendégeim nem is értem, de soha nem reklamálnak.
De tegnap az egyik állandó férfi vendégem is megjegyezte, hogy nagyon pókhálós már az ablakom. Basszus... Szóval, ez volt a vége, kénytelen kelletlen rá kellett szánnom magam, hogy valakit megkérjek az ablakmosásra. Szomszédasszonyomnak úgyis jól jött ez a kis pénz is, így megkértem, ugyan mossa már le az ablakomat, úgyhogy alig egy óra alatt végzett az összessel, közben én kimostam a függönyöket is. Csillog most megint minden üveg.

Mikor nem ismerek föl embereket, és komolyan nem tudom mit is csinálhatnék.

Van egy vendégem,jobban mondva másfél éve volt nálam többször is, bérletes volt, majd kiment Afganisztánba, úgyhogy jó ideig nem volt nálam.
Mindenesetre még akkor megbeszéltük, hogy tulajdonképpen mi rokonok vagyunk, ahogy a Móricz regényben is megírták, mert a srác apja az unokatesómnak a keresztapja, ha jól tudom, meg lehet valami körbeházasodás is volt a családunk között, már nem emlékszem. Ez annak idején úgy derült ki, hogy a srác meséltem, hogy Komádiban és Zsákán is élnek rokonai, nekem pedig ott gyökeredzik az anyai családom. Aztán kiderült, hogy Ő a Láda Sanyi bácsinak, (aki Vésztőn él) a fia.) És akkor nekem leesett, hogy én akkor őket ismerem, és még valamilyen kapcsolatban is állunk.
Na mindegy, azóta eltelt másfél év a srác kint szolgált, és akkor nem láttam jó ideig, míg most a hétvégén újra felhívott, hogy jönne hozzám kiropraktika kezelésre.
Mivel nem volt meg a száma, így nem tudtam beazonosítani, majd beteker az udvaromra, egy hatalmas izmos pasas, (mint az amerikai tengerészgyalogosok) én pedig néztem kifelé a fejemből.
Szia, mióta vagy szőke- szólított meg.
Basszus, ez engem ismer, futott át az agyamon, de nem tudtam hová tenni.
Mindegy, azért nekiálltam rendbe tenni az embert. Közben beszélgettünk. Próbáltam semleges témára terelni a beszélgetést, mert azt azonnal tudtam, hogy Ő pontosan tudja ki vagyok, de én sehová nem tudom elhelyezni. Pedig megemlítette, hogy hazajött Afganisztánból egy rövid időre, de mivel hozzám járnak a fegyveres erőkből többen is, az istennek sem sikerült beazonosítanom. Úgyhogy csak úgy felszínesen beszélgettem vele, közben betettem egy mély meditációs cd-t, hátha elalszik, de nem, akart elaludni.
Mindenesetre közel egy óra alatt megemlítette a kislányát. Na végre egy jó téma, erről beszélgethetünk anélkül, hogy lebuknék, gondoltam, úgyhogy elkezdtem faggatni, hogy hogy viseli a családja a hosszú távolléteket, stb.
Mondta, hogy azt hinné az ember, hogy megszokják egy idő után, de nem.
Éppen készültem ráülni a hátára, amikor rákérdeztem, hogy a felesége mit csinál?
És akkor közölte, hogy a kínaiak rabszolgája. (Gondoljátok el, már ekkor több, mint egy órája beszélgettem vele, úgy, hogy nem tudtam kicsoda, nagy teljesítmény, mi?)
És akkor halványan derengeni kezdett egy fény fejemben, (mármint a kínaitól)
-Hogy is hívnak, mi a pontos neved?- hajoltam be az arcába.
-Találd ki-jött a válasz hatalmas, fülig érő vigyor kíséretében.
-Csak nem te vagy a Láda gyerek?-vertem be a fejemet a képzeletbeli falba.
-De igen- kíváncsi voltam mikor esik le neked.

Képzelhetitek, alig égtem, hogy nem ismerem föl a pasit...

A fegyveres testületből előforduló olvasóimnak.:))

Nos, mivel azt tapasztalom, hogy az országunkban lévő rendőrök még demonstrálni sem tudnak, így súgok nektek egy kicsit.:))
Nos, azért elmondom, nem teljesen értek egyet a szerzett jogaitokkal, de amit csináltok, hogy kivonultok az utcára, stb., csak saját magatok alatt vágjátok a fát. Mert ugyebár azt régóta tudjuk, hogy a fegyveres testület demonstrálását, bizony a politikai felső vezetés nem nézi jó szemmel, és bizony volt már rá példa néhány évvel ezelőtt, hogy a rendőröket bizony még meg is büntették miatta. Szóval a politika azért félt eddig a rendvédelmi szervekhez hozzányúlni, mert nálatok van a legnagyobb fegyver, "az ország védelme".
Nos, mint az utóbbi hetekben bizonyítottátok, nem tudnak a Magyar fegyveres testület dolgozói demonstrálni. Mert az már most jól látszik, hogy ezzel, hogy utcára vonultok, nem értek el semmit.
Nos, ennek a demonstrációnak van egy másfajta, és jóval hatásosabb módszere, amivel egy hét alatt eredményt lehet elérni. Ezt megcsinálták néhány éve Németországban a rendvédelmi dolgozók. Nem büntethető, nem tudnak rájuk megtorlást eszközölni.
És most jön a lényeg.

EZ PEDIG AZ ELŐÍRÁS MAXIMÁLIS BETARTÁSA.
Azaz, mindent tökéletesen úgy elvégezni, ahogy az papír szerint le van írva.
Gondolok itt pl a VÁM-osokra. Nem akarom felületes tudásomat fitogtatni, de pl az van leírva, hogy 50 kocsiból 2-őt le kell állítani és meg kell nézni. Hát, akkor valóban állítsatok le 50 kamionból 2-őt, de azt gyakorlatilag tökig szedjétek szét, (órákig is eltarthat, miközben áll a kamionforgalom a határokon. Kereskedelem összeomlásához vezet három nap alatt. A közúti ellenőrzésekkor, állítsátok meg a kamionokat és bizony pepecselhettek la nem aludt órákkal, és minden fajta ellenőrzésekkel. (Ez ügyben kérhettek tanácsot a ceglédi rendőröktől, ugyanis kamionos körökben úgy tartják, mielőtt felmész a 4-esre mondj egy imát, hogy a ceglédi közlekedésiek ne legyenek kint. A legrosszabb a hírük az országban vajon mivel érdemelték ki?) Közúti gépjármű ellenőrzés. Bizony, ki lehet szedetni a kötelező tartozékokat az autósokkal, ezzel is lassítva a forgalmat és még sorolhatnám.
A lényeg, hogy papír szerint mindent betartani, belekötni nem lehet, hiszen ti csak a munkátokat végzitek, csak maximális körültekintéssel.
Már máshol megcsinálták,és sikert értek el. Egy hét alatt kapnátok vissza minden szerzett jogot, mert gyakorlatilag kiürülne az ország.

Piac

Minden közgazdásznak a legelső fogalmak egyike, hogy meg kell tanulnia a Piac fogalmát, ami így hangzik. " A kereslet és a kínálat találkozásának színtere"
Nagyjából ez az amiben minden benne van róla.
De mindez milyen élőben?
Voltatok már vidéki piacon? Átéltétek a nyüzsgését? Kb 10 éve kaptam egy kosarat, mert anno elterveztem, hogy én piacra fogok járni bevásárolni. Persze az elképzelést, sosem követte tett. Aztán most a szomszédasszony rábeszélt a piacozásra, úgyhogy szombaton zöld hajnalban felkeltem karomra akasztottam a kis kosaramat, és irány vásárolni. Az első kávét a piacon ittam meg, ébredeztem a gőzölgő habos finomság fölött fél hétkor. Végignéztem a választékot, csalódottan vettem tudomásul, hogy a halárus szombati napon nincs ott. És bevásároltam. Órákig járkáltunk, alkudoztunk a zöldségek között, szagra, tapintásra válogattam, sárgarépát, hagymát uborkát. Ilyenkor megjelenik az alföld összes zöldsége, mint kínálat. Bizony, hömpölygött ilyen korai órán is a tömeg a piacon. Ismerősökkel találkoztunk és meglepetésemre sok nőnek volt a karján az enyémhez hasonló kosár. Itt még divat kis kosárral piacra menni, úgyhogy jól éreztem magam.