És ma a Fő utcában a bíróságon. Az előző bejegyzés folytatása.

Tegnap felutaztam ide, mert ma reggel 9.45-re voltam hivatalos a Fő utcába, a Katonai Bíróság III Tárgyalójába, a Katonai tanács elé. Az éjszakát az ügyvédemnél töltöttem, átbeszéltük az eseményeket, megpróbáltuk minél pontosabban felidézni a történteket. Hozzátenném, hogy én eléggé féltem ettől az egésztől. remegő gyomorra, hetek óta nem aludva jutottam el reggel a Bíróságra. A folyosón meglepődve kellett tapasztalnom, hogy gyakorlatilag a ceglédi kapitányságról egy váltás rendőr ül, áll a folyosón. Tudomásom szerint ebben három rendőr volt érdekelt, de meglepődve kellett tapasztalnom, hogy legalább nyolcan ültek a folyosón, plusz természetesen Nyúzó Zsolt a tárgyalóban. Ugyanis a tárgyalás már 9-kor elkezdődött. 10h körül, (akkor már mindkét járőrt meghallgatta a bíróság) behívtak engem is, úgyhogy az ügyvédemmel megjelentünk a tárgyalóban. Meglepetésemre a rendőr egyedül képviselte önmagát, nem volt ügyvédje. Viszont jelen volt az ügyész. És akkor megkértek mondjam el, miképpen történt. Közel két év után nagyon nehéz újra megfogalmazni az akkori eseményeket, de azért többé-kevésbé elmondtam ugyanazt, amit az előző hozzászólásomkor. Igazából elég normális volt a bíró, nem próbálták a szavahihetőségemet megkérdőjelezni, az ügyész is normálisan állt hozzám, mivel ügyvéd nem volt a vádlottal, nem tehetett egyebet, mint végighallgatott. Odanyomtam a bíróság elé a menszesz naptáramat is arról az évről, bizonyítva, hogy én akkor nemhogy nem mentem sehová, gyakorlatilag örültem, ha azt a napot forró borogatással, összegörnyedve túlélem. Egyébként pedig köztudott, hogy én bizony nem járok házhoz masszírozni. Akkor még nem volt meg az autóm sem, úgyhogy nem is tudtam mivel elvinni a masszázságyamat. Azonkívül pedig benyújtottam a szomszédasszonyomat, mint tanút, aki bizonyította, hogy nemhogy aznap, de a következő napokban, hetekben sem mertem üresen otthagyni a lakásomat. Illetve az OTP-től lekértem arra a hónapra egy számlabizonylatot, amivel bizonyítottam, hogy valóban a harmadik napra érkezett átutalás a számlámra. Valószínű erőt kívántak demonstrálni kollektív megjelenéssel a Ceglédi Kapitányságról,de gyakorlatilag tényleges bizonyítékkal csak én rendelkeztem. Ezenkívül talán nem mellékes azt a tényt megemlítenem, hogy én bizony a betörő jelenlétére ébredtem fel. Ha el szerettem volna otthonról menni, talán ébresztőórára kelek és nem hívatlan látogatóra, ezt is elmondtam persze. Ő csak egy telefonhívásra tudott hivatkozni, aminek a tartalmát csak az ő elmondásából lehet ismerni, de nem fedi a valóságot. A telefon hanganyaga persze természetesen nincs meg. Miért is lenne, mert ez így nem hangzott el. Valószínűleg a két járőr megerősítette, hogy nekik azt mondta az ügyeletes, hogy nem küld ki helyszínelőket, de a továbbiakban ők nem tudtak miről nyilatkozni. Én pedig megemlítettem, amit tőletek hallottam barátaim, hogy besurranásnál, betöréses lopás kísérleténél és betöréses lopásnál KÖTELEZŐ A HELYSZÍNELÉS, legalábbis a szolgálati szabályzat ezt kimondja. Úgy látszik Cegléden nem minden rendőr ismeri a szolgálai szabályzatot. Mindenesetre a bíró, az ügyész és maga a rendőr is meglepődött, hogy bizony én viszont ellenben ilyen jól ismerem. (Mit is tesz ennyi rendőr rokon és barát a környezetben:)) Mondtam is a bíróságon, hogy azért ne gondolják, hogy elveszett emberke vagyok, mert annyi rendőr rokon és barát van a környezetemben, hogy egy kisebb Örs-öt meg lehetne tölteni veletek.:) Úgyhogy a bíró megkérte, hogy a vádlott válaszoljon nekem, és bizony Ő csak azt tudta mondani, hogy miért nyolc nap múlva jutottam el a rendőrségre? Nos, üres zsebbel elég nehéz ajtót cserélni, és amikor már itt a lehetőség, akkor sem úgy működik, hogy ukk-mukk-fukk lecserélik az ajtómat 10 perc alatt. Addigra sikerült biztosítanom az ajtó biztonságos bezárását. Arról volt szó, hogy ítélet születik a mai napon, de nem született ítélet, mert a bíró még meg akart hallgatni valakit. Úgyhogy következő tárgyalási napot tűztek ki, melyre természetesen már nem kötelező megjelennem. Szembesítés nem volt a két járőrrel, az ügyész nem kérte, ebből kifolyólag az ügyvédem úgy gondolja nagyon hasonló lehet, amit elmondtunk, nem volt szükséges szembesítés. Ítélet még nincs, de az talán mindenképp biztató, hogy nem kérdőjelezték meg a szavahihetőségemet. Elfogadták, hogy úgy volt, ahogy elmondtam. Én pedig nem hazudtam, minden úgy volt, ahogy nektek is itt elmondtam. Hozzátenném még azt, hogy ez a dolog tőlem nem a rendőr ellen irányult, Istenemre mondom semmi bajom nincs ezzel a rendőrrel, sőt kicsit még sajnáltam is, mert azért elég szar lehetett megjelenni a Katonai Bíróságon, de igazából csak önmagát hibáztathatja, azért, mert nem úgy végezte a munkáját, ahogy kellett volna. Úgy gondolom a rendőrség tagjaként arra esküdött, hogy véd és oltalmaz minket. Nos, akkor is hasonlóan járt volna el, ha történetesen nem én vagyok az áldozat, hanem a felesége, a húga vagy az anyja? És mi van abban az esetben, ha akkor ott elvágják a nyakamat? Ma nem lenne elkövető? Szóval nem ellene irányult a dolog, hanem azzal van bajom, hogy miért nem lehet erre jobban figyelni, miért nem lehet úgy végezni a munkánkat, hogy ne legyen rá panasz. Hogy valóban ebben az esetben, ne azért ne legyen elkövető, mert épp lusták voltunk jelentéseket írogatni, hanem találjuk meg a tettest. De ha nem is kerül elő, nyugodtan tudja mondani, hogy részéről ő bizony mindent elkövetett, minden nyomot föltárt, és mindent megtett, hogy az áldozat a továbbiakban nyugodtan aludhasson. Hogy el lehessen mondani, hogy az a mondat, hogy "Szolgálunk és védünk" ne csak üres szavak legyenek, hanem valóban olyanok hordják azt az egyenruhát, akik valóban komolyan gondolják, amire felesküdtek. Remélem jó lecke volt ez a rendőrnek, máskor jobban vigyáz, és nem követ el ekkora hibát. Sajnálom, mint embert, hogy meg lett hurcolva, de azért végül is én veszítettem többet. És még valami, köszönöm, minden barátomtól, minden rendőr barátomtól, hogy maximálisan támogattak ebben, segítettek felkészülni a tárgyalásra. Köszönöm nektek, hogy nem mundér védi a mundér becsületét szituációban álltatok a dologhoz, hanem megpróbáltatok tárgyilagosan belelátni a dologba. Örülök neki, hogy többen felhívtatok a tárgyalás után érdeklődni a kimeneteléről. Nagyon jól esett, hogy volt olyan rendőr barátom, aki kereken kimondta, hogy BÜSZKE RÁM, büszke arra, hogy egyedül szembe mertem szállni egy hierarchikus rendszerrel, és fel merem nyitni a szemüket arra, hogy hibáztak, illetve figyelmeztetni merem őket, hogy ne tegyék, mert nem biztos, hogy jó lesz a vége. Szóval az mindenképp örömmel tölt el, hogy büszkék vagytok arra, hogy mindig minden helyzetben kiállok az igazamért.