És ma a Fő utcában a bíróságon. Az előző bejegyzés folytatása.

Tegnap felutaztam ide, mert ma reggel 9.45-re voltam hivatalos a Fő utcába, a Katonai Bíróság III Tárgyalójába, a Katonai tanács elé. Az éjszakát az ügyvédemnél töltöttem, átbeszéltük az eseményeket, megpróbáltuk minél pontosabban felidézni a történteket. Hozzátenném, hogy én eléggé féltem ettől az egésztől. remegő gyomorra, hetek óta nem aludva jutottam el reggel a Bíróságra. A folyosón meglepődve kellett tapasztalnom, hogy gyakorlatilag a ceglédi kapitányságról egy váltás rendőr ül, áll a folyosón. Tudomásom szerint ebben három rendőr volt érdekelt, de meglepődve kellett tapasztalnom, hogy legalább nyolcan ültek a folyosón, plusz természetesen Nyúzó Zsolt a tárgyalóban. Ugyanis a tárgyalás már 9-kor elkezdődött. 10h körül, (akkor már mindkét járőrt meghallgatta a bíróság) behívtak engem is, úgyhogy az ügyvédemmel megjelentünk a tárgyalóban. Meglepetésemre a rendőr egyedül képviselte önmagát, nem volt ügyvédje. Viszont jelen volt az ügyész. És akkor megkértek mondjam el, miképpen történt. Közel két év után nagyon nehéz újra megfogalmazni az akkori eseményeket, de azért többé-kevésbé elmondtam ugyanazt, amit az előző hozzászólásomkor. Igazából elég normális volt a bíró, nem próbálták a szavahihetőségemet megkérdőjelezni, az ügyész is normálisan állt hozzám, mivel ügyvéd nem volt a vádlottal, nem tehetett egyebet, mint végighallgatott. Odanyomtam a bíróság elé a menszesz naptáramat is arról az évről, bizonyítva, hogy én akkor nemhogy nem mentem sehová, gyakorlatilag örültem, ha azt a napot forró borogatással, összegörnyedve túlélem. Egyébként pedig köztudott, hogy én bizony nem járok házhoz masszírozni. Akkor még nem volt meg az autóm sem, úgyhogy nem is tudtam mivel elvinni a masszázságyamat. Azonkívül pedig benyújtottam a szomszédasszonyomat, mint tanút, aki bizonyította, hogy nemhogy aznap, de a következő napokban, hetekben sem mertem üresen otthagyni a lakásomat. Illetve az OTP-től lekértem arra a hónapra egy számlabizonylatot, amivel bizonyítottam, hogy valóban a harmadik napra érkezett átutalás a számlámra. Valószínű erőt kívántak demonstrálni kollektív megjelenéssel a Ceglédi Kapitányságról,de gyakorlatilag tényleges bizonyítékkal csak én rendelkeztem. Ezenkívül talán nem mellékes azt a tényt megemlítenem, hogy én bizony a betörő jelenlétére ébredtem fel. Ha el szerettem volna otthonról menni, talán ébresztőórára kelek és nem hívatlan látogatóra, ezt is elmondtam persze. Ő csak egy telefonhívásra tudott hivatkozni, aminek a tartalmát csak az ő elmondásából lehet ismerni, de nem fedi a valóságot. A telefon hanganyaga persze természetesen nincs meg. Miért is lenne, mert ez így nem hangzott el. Valószínűleg a két járőr megerősítette, hogy nekik azt mondta az ügyeletes, hogy nem küld ki helyszínelőket, de a továbbiakban ők nem tudtak miről nyilatkozni. Én pedig megemlítettem, amit tőletek hallottam barátaim, hogy besurranásnál, betöréses lopás kísérleténél és betöréses lopásnál KÖTELEZŐ A HELYSZÍNELÉS, legalábbis a szolgálati szabályzat ezt kimondja. Úgy látszik Cegléden nem minden rendőr ismeri a szolgálai szabályzatot. Mindenesetre a bíró, az ügyész és maga a rendőr is meglepődött, hogy bizony én viszont ellenben ilyen jól ismerem. (Mit is tesz ennyi rendőr rokon és barát a környezetben:)) Mondtam is a bíróságon, hogy azért ne gondolják, hogy elveszett emberke vagyok, mert annyi rendőr rokon és barát van a környezetemben, hogy egy kisebb Örs-öt meg lehetne tölteni veletek.:) Úgyhogy a bíró megkérte, hogy a vádlott válaszoljon nekem, és bizony Ő csak azt tudta mondani, hogy miért nyolc nap múlva jutottam el a rendőrségre? Nos, üres zsebbel elég nehéz ajtót cserélni, és amikor már itt a lehetőség, akkor sem úgy működik, hogy ukk-mukk-fukk lecserélik az ajtómat 10 perc alatt. Addigra sikerült biztosítanom az ajtó biztonságos bezárását. Arról volt szó, hogy ítélet születik a mai napon, de nem született ítélet, mert a bíró még meg akart hallgatni valakit. Úgyhogy következő tárgyalási napot tűztek ki, melyre természetesen már nem kötelező megjelennem. Szembesítés nem volt a két járőrrel, az ügyész nem kérte, ebből kifolyólag az ügyvédem úgy gondolja nagyon hasonló lehet, amit elmondtunk, nem volt szükséges szembesítés. Ítélet még nincs, de az talán mindenképp biztató, hogy nem kérdőjelezték meg a szavahihetőségemet. Elfogadták, hogy úgy volt, ahogy elmondtam. Én pedig nem hazudtam, minden úgy volt, ahogy nektek is itt elmondtam. Hozzátenném még azt, hogy ez a dolog tőlem nem a rendőr ellen irányult, Istenemre mondom semmi bajom nincs ezzel a rendőrrel, sőt kicsit még sajnáltam is, mert azért elég szar lehetett megjelenni a Katonai Bíróságon, de igazából csak önmagát hibáztathatja, azért, mert nem úgy végezte a munkáját, ahogy kellett volna. Úgy gondolom a rendőrség tagjaként arra esküdött, hogy véd és oltalmaz minket. Nos, akkor is hasonlóan járt volna el, ha történetesen nem én vagyok az áldozat, hanem a felesége, a húga vagy az anyja? És mi van abban az esetben, ha akkor ott elvágják a nyakamat? Ma nem lenne elkövető? Szóval nem ellene irányult a dolog, hanem azzal van bajom, hogy miért nem lehet erre jobban figyelni, miért nem lehet úgy végezni a munkánkat, hogy ne legyen rá panasz. Hogy valóban ebben az esetben, ne azért ne legyen elkövető, mert épp lusták voltunk jelentéseket írogatni, hanem találjuk meg a tettest. De ha nem is kerül elő, nyugodtan tudja mondani, hogy részéről ő bizony mindent elkövetett, minden nyomot föltárt, és mindent megtett, hogy az áldozat a továbbiakban nyugodtan aludhasson. Hogy el lehessen mondani, hogy az a mondat, hogy "Szolgálunk és védünk" ne csak üres szavak legyenek, hanem valóban olyanok hordják azt az egyenruhát, akik valóban komolyan gondolják, amire felesküdtek. Remélem jó lecke volt ez a rendőrnek, máskor jobban vigyáz, és nem követ el ekkora hibát. Sajnálom, mint embert, hogy meg lett hurcolva, de azért végül is én veszítettem többet. És még valami, köszönöm, minden barátomtól, minden rendőr barátomtól, hogy maximálisan támogattak ebben, segítettek felkészülni a tárgyalásra. Köszönöm nektek, hogy nem mundér védi a mundér becsületét szituációban álltatok a dologhoz, hanem megpróbáltatok tárgyilagosan belelátni a dologba. Örülök neki, hogy többen felhívtatok a tárgyalás után érdeklődni a kimeneteléről. Nagyon jól esett, hogy volt olyan rendőr barátom, aki kereken kimondta, hogy BÜSZKE RÁM, büszke arra, hogy egyedül szembe mertem szállni egy hierarchikus rendszerrel, és fel merem nyitni a szemüket arra, hogy hibáztak, illetve figyelmeztetni merem őket, hogy ne tegyék, mert nem biztos, hogy jó lesz a vége. Szóval az mindenképp örömmel tölt el, hogy büszkék vagytok arra, hogy mindig minden helyzetben kiállok az igazamért.

Katonai Bíróságos "Ügyem" Hogyan is indult, miért is alakult ez ki?

Szóval a történet az én szemszögemből. Megígértem nektek, hogy elmondom, mi az ami történt, mi az ami miatt ide került a dolog, hogyan végződött (végződhet)
2009 május (a pontos dátumot nem tudom) közepe, hajnalban arra ébredtem, hogy motoszkálás van a lakásomban. Előző este igen későn aludtam el, mert szomorú voltam a válásom miatt, 21.-én lett volna a házassági évfordulónk és még hozzá menszesz fájdalmak miatt is kínlódtam. Szóval hajnal van, épphogy pirkad. Valaki zörög a nappaliban. Első gondolatom az volt, hogy Romboló a macskám tevékenykedik. Lefordultam kicsit a franciaágyról, kezembe kaptam az újságot és rászóltam félálomban a macskára, hogy maradjon nyugton. Azért a tekintély kedvéért még egy kicsit ki is nyitottam a szemem. Persze, abban a pillanatban egyből kinyílt teljesen. A macskám a hálószoba ajtajában állt tágra nyílt szemekkel, miközben a nappaliban továbbra is zörögtek. Ezerszer megfogadtam magamban életem folyamán,mikor thrillereket nézek, hogy egy ilyen pillanatban nem fogok hősködni, de az élet mást hoz. Abban a pillanatban ösztönösen ugrottam ki az ágyból, magammal rántva egy lámpát, és közben ordítottam, hogy bárki is van a lakásomban, azt én megölöm.Az a pár másodperc, míg a szobámból kiugrottam a nappaliba, pont elég volt ahhoz, hogy az elkövető futásnak eredjen. Még hallottam a lap-topom csattanását a padlón. Kiérve a szobából a nyitott ajtóval találtam szembe magam és azzal, hogy hallom, amint leugrik valaki a teraszról. Azonnal hívtam a rendőröket. A ceglédi ügyeletes tiszt, mint kiderült Nyúzó Zsolt fogadta a hívásomat. Pizsiben, égnek álló hajjal vártam a rendőröket. Kiérkezett a helyszínre két járőr. Elmondtam nekik, ami történt, a tapasztalataimat, ők pedig megkérdezték történt e valami sérülésem, vagy elvittek-e valamit. Annyira ijedt voltam, hogy gyakorlatilag azt sem tudtam megnézni, hiányzik-e valami. A lap-top-on nem volt külső sérülési nyom, bekapcsolni meg nem kapcsoltam be. Megkérdezték, hogy jutott be a lakásba az illető. Fogalmam nem volt. (Ez lett volna a rendőrök dolga, hogy kiderítsék) A kulcsom a csukott masszázságyon hevert. (Soha nem veszem ki a zárból, annak idején a Bogi ezt nagyon a fejembe véste) Szóval álltam értetlenül és vártam, hogy sodorjon az ár. Egyszerűen alig bírtam felfogni, hogy valaki idegen, akit nem én engedtem be, bent járt a lakásomban. Meg is ölhetett volna ennyi erővel. (Persze azóta már kiokoskodtam, hogy álkulccsal juthattak be.)A járőrök akkor megkérdezték az ügyeletes tisztet, hogy kiküldi-e a helyszínelőket. Az ügyeletes tiszt azt válaszolta nekik, hogy NEM, nem történt sérülés, nem vittek el semmit, nem küld helyszínelőt. Mindenesetre az idegtől sehogy nem találtam az egyik telefonomat, így megkértem az egyik járőrt, hogy ugyan csörgesse meg a számomat, hogy megtaláljam. Így akadtam rá az ágyamon. A következő eseményben Nyúzó Zsolttal kicsit másképp tudjuk a történetet. ÁLLÍTÁSA SZERINT: Ő elkérte a telefonszámomat és később felhívott engem, hogy kiküldi a helyszínelőket, de én állítása szerint azt válaszoltam neki, hogy megyek el otthonról masszírozni. Ő pedig állítása szerint azt válaszolta, hogy ha visszaérek, akkor hívjam föl és küldi a nyomrögzítőt. Nos, ÁLLÍTÁSOM SZERINT ez a beszélgetés így nem zajlott le. Én olyat neki nem mondtam, hogy megyek el otthonról, nekem ilyet nem mondott, hogy ő szándékában áll helyszínelőket küldeni, és egyébként sem mentem egész nap, sőt másnap és harmadnap sem sehová. Ugyanis nem mertem otthon hagyni nyitott ajtóval a lakásomat. Sőt, és valószínűleg itt megegyezett a vallomása a két járőrnek az enyémmel, megkértem a két járőrt, hogy maradjanak ott a lakásom előtt, míg én átszaladok a szomszédasszonyomnak szólni, hogy ne maradjak egyedül. Úgyhogy úgy, ahogy voltam baby-doll-ban és papucsban rátörtem az ajtót a szomszédasszonyomékra és üvöltöttem, hogy betörtek hozzám, jöjjenek azonnal át, és rohantam is vissza. Majd a két rendőr távozott. A szomszédasszony percekkel később érkezett és órákig nyugtatgatott, hogy egyáltalán valamilyen szinten magamhoz térjek a sokkból. Még levest is főzött nekem, miközben én összegörnyedve a kanapén remegtem. Eltelt több óra, mikor a szomszédasszony azt mondta, hogy hazamegy, megnézi mi van a csemetéivel. És akkor jön vissza, hogy az elkövető nem lehetett egyedül. ugyanis a nappalim homlokzatánál az első ablak alatt téglával úgy méteres magasságig fel van pakolva. Valószínű volt egy másik elkövető, aki az ablakon át figyelte, hogy felébredek-e. A szomszédasszony dobálta el a téglákat is jó messzire, hogy ne tudjanak még egyszer belesni. Este megpróbáltam bekapcsolni a gépet, de sajnos végleg beadta a kulcsot. Szóval a lopás kísérlete alatt belsőleg a gép igen megsérült. Eltelt egy nap, ott álltam gyakorlatilag egy bezárhatatlan ajtóval, és ajtót kellett cserélni. Pénzem persze nuku semmi már, mindent kiköltekeztem. Akkor hívott föl egy kedves barátom, neki panaszoltam el, mi történt, és hogy sürgősen ajtócserére, függönytartókra és függönyökre van szükségem. Megkérdezte tőlem mennyi pénz kell, és mondtam küldjön 150.000 Ft-ot, abból talán hirtelen megoldom a problémát. Aznap utalt az OTP számlámra, ami két nappal később érkezett meg. A szomszédasszonyom fiát kértem meg, hogy maradjon ott a nyitott ajtóval, amíg mi elmegyünk beszerezni a felsoroltakat. Az ajtó beszerelés még váratott magának további 3 napot. Közben egy-két rendőr barátomnak elmondtam sírva telefonon keresztül mi is történt, ők pedig értetlenül álltak az eseményekkel szemben és mondták nem értik miért nem volt helyszínelés, mikor a szolgálati szabályzat kimondja, hogy besurranáskor, betöréses lopás kísérleténél, betöréses lopásnál kötelező a helyszínelés. És közben folyamatosan mondták, hogy ragaszkodjak a nyomrögzítéshez. Úgyhogy az első adandó alakalommal, amikor VÉGRE BE TUDTAM ZÁRNI AZ AJTÓMAT, elbattyogtam a ceglédi rendőrkapitányságra, és elmondtam ott a panaszomat. Elmondtam, hogy hiányolom a rendőri nyomozást, úgy gondolom laikusan is, hogy az én tükörtetejű lap-top-omat megfogta az elkövető. Azaz rajtam kívül mivel más nem fogta meg csak Ő, így gondolhatom, hogy esetlegesen talán lehetett volna nyomozást lefolytatni ez ügyben. A rendőr, aki meghallgatott, észrevételezte a problémámat, és feljelentésként kezelte. Majd átkísértek egy másik rendőrhöz aki utólagosan 8 nap után felvette a vallomásomat a betörésről és elkezdődött egy-tessék-lássék nyomozás, (bizonyíték gyűjtés hiányában) Majd természetesen két hónap múlva ez utóbbit eredménytelenül lezárták. Majd egyszer kapok egy idézést, a Teve utcába a Katonai Nyomozóügyészségre. Hát, oda is elmentem, és ott megkérdeztek az eseményekről. Természetesen ugyanezt ott is elmondtam. Akkor a nyomozó elmondta, hogy kihallgatták a járőröket, (egészen addig a járőrök ellen folyt az eljárás)Én pedig akkor ott megvédtem a járőröket, (egyiket nem kellett volna, mert mint ma kiderült rá nagyon haragszom) elmondtam, hogy meglátásom szerint Ők nem hibáztak, hiszen kijöttek, meghallgattak és a felettesüket, aki jelen esetben az ügyeletes volt, kérdezték a továbbiakról. Az ügyeletes döntése volt, hogy nem folytattak le semmilyen vizsgálatot. És teltek a hónapok, évek, egymást követték a betörések. Elkövetők MINDIG figyeltek arra, hogy még véletlenül se legyek otthon mikor újra és újra betörnek, tanulva az első alkalomból. Gyakorlatilag tizen X betörés után csontra kifosztották a lakásomat. Ugyanazon ablak használata elkövetésre, arra enged következtetni, hogy a tettesek is ugyanazok lehetnek. Mai napig azt gondolom, hogy az egyetlen lehetőség, amikor nyomokat rögzíthettek volna az az alkalom volt, amikor megzavartam a tettest és kénytelen volt eldobni mindent, amit megfogott. Azóta sem volt soha semmilyen használható nyom. Ma is úgy érzem, hogy ha akkor rendesen lefolytatják a nyomozást, akkor valószínű megúsztam volna a további betöréseket, és ma nem kellene rácsok mögött élnem, mintha börtönben lennék.

Woody Allen filmek.

Régen volt egy pasim, aki oda volt ezekért a filmekért, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget nekik. Igazából nem értettem és nem is találtam humorosnak őket.
Aztán valamikor egyszer megnéztem a moziban a Süti nem süti című filmjét,(azóta DVD-n is megvettem) és mondhatni az egyik kedvencem. Hihetetlenül jó, sziporkázó, irónikus humora van, pont olyan, amilyet nem egyszer én is alkalmazok.
Mindenesetre valamelyik nap megnéztem az egyik TV csatornán a Füles című filmjét, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nevetést.
Szóval ajánlom mindenkinek, igazi felüdülés. És ha esetleg valakinek van még tőle filmje, szívesen megnézném.

Matta részeg fazon üvölt és énekel a ház előtt.

Hétfő éjjel volt, sokáig fennmaradtam, mert akármikor levetítik Bacsó Péter A Tanú című filmjét, ha tehetem mindig megnézem. Nos ez az éjjel is ilyen volt. Már a film vége felé járt az idő, közeledett az éjfél, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy férfi hang a kertben üvöltözik, majd énekel. Természetesen az új reflektoromnak köszönhetően, mindezt rivaldafényben tette.
Kinéztem a nappali ablakán és láttam, hogy egy ürge, bizonytalan léptekkel eléggé határozottan valahol a hálószobaablakom és a Csaba üres lakása közé fordulva, nagyjából a kocsim távolságából üvöltözik.
Elsőre azonnal tudtam, hogy :
1 Ez a pasi nem volt az ágyamban
2 Valószínűsíthető a szomszédasszonyéban sem.
3 Nem is lesz soha.
4 A Csaba nem homokos, és nem is lakik ott
5 A Csaba lakása évek óta üres
6 Ebből kifolyólag ez a kétes értékű szerenád nem nekünk szólhat.

Felbátorodva és a bátorságomat egy piszkavassal megerősítve úgy döntöttem kimegyek és megtudakolom mi a fenét akar itt. ( Ha más nem, lecsapom és jogos önvédelemre hivatkozva behúzom a lakásba) Közben már a szomszédasszony, sőt a többi szomszédomon is erőt vett a kíváncsiság, mert mire sikerült kinyitnom az ajtómat, már többen előmerészkedtek, vagy legalábbis az ablakon keresztül figyelemmel kísérték az eseményeket. Az ürge, észrevéve a nézőközönséget, éktelenül üvöltött, hogy a feleségéért jött. Mivel a Bettinek a szomszédomnak öngyilkos lett a férje évekkel ezelőtt én pedig elváltam így ez eléggé érthetetlen volt számomra. Azért közelebb mentem, biztos, ami biztos, ellenőrizve nem-e a volt férjem lett ilyen pokoli ronda, de szerencsére nem. Úgyhogy megnyugodva konstatáltam, hogy mégsem értem jött ez a Taj részeg alak. Persze ezt a szomszédok, akik nem ismerték a válásom történetét, meg a volt férjemet nem tudták. Így szerintem az is megfordult a fejükben, hogy ez bizony az én volt férjem. Úgyhogy fennhangon érdeklődni kezdtem az ürgéről, elmeállapotáról, hogy hol lakik, meg stb. Kiderült az utca másik végén lakik , az asszonya lelépett és eltévesztette a házat, mert ez bizony az anyóséknál lévő volt feleségnek szólt. Valahol ott velem szemben lakik az anyós, meg ezek szerint a volt feleség is. Szóval nagy önuralommal rábeszéltem, hogy menjen inkább haza, és reggel józan állapotban keresse meg az asszonyt. Kicsit még ijesztgetnem kellett azzal, hogy kihívom a yard kevésbé éber őreit, de kb 10 perc könnyed csevegés után bizonytalan léptekkel eloldalgott.

Na, a kukás sztori.

Itt Cegléden a vízdíjban van benne a szemét szállítás díja. Szóval amikor kiküldik a vízszámlát, akkor befizeted a szemétszállítást is. Viszont szemetet csak akkor hajlandók elvinni, ha
1. kukában van
2. a boltban 400 Ft-ért vásárolt szemétszállító zsákban teszed ki.
Na, mikor ide költöztem vettem is magamnak egy kukát, egy teljes estig volt meg, már másnap reggel hűlt helyét találtam. Mégsem tarthatom a lakásban a szemetes kukámat. Mondjuk másodikat már nem is vettem. Egy ideig minden további nélkül elvitték a fekete szemeteszsákban, amiben kipakoltam, főleg, hogy még az elején nekik mentem, hogy ugyan nem azért fizetem a szemétdíjat, hogy ők eldöntsék, hogy elviszik nem. Aztán a nyáron még rá is tettem egy lapáttal, hogy piros pöttyös bikiniben kifeküdtem a teraszra napozni, (vigyáztam arra, hogy mindenképp kint legyek, amikor a kukások arra jönnek, így miközben megcsodálták a fenekemet vagy épp az (egyes pasik szerint a legszebb női lábat) elvitték a szemetemet is, mert küldtem nekik némi mosolyt is. Persze, utána ősz lett, majd tél és újfent elfelejtették, hogy tőlem el kell vinni a szemetet. (Lehet azóta le is cserélték a társaságot.) Mindenesetre megint hetekig ott maradt a szemetem. De nem tudták kivel is szórakoznak. Tegnap megint otthon voltam, amikor látom , hogy közelítenek. Éppen indulni készültem dolgozni, és tökéletes sminkkel, hófehér kabátban rohantam ki hozzájuk. Mondtam a szemetesnek, úgy próbálja meg otthagyni a zsákot, hogy esküszöm a fejére borítom. Persze nem merte bevállalni, hogy otthagyja. Meg mellesleg akkora szám volt, hogy kiszaladtak a szomszédok is, mert azt hitték ölnek. De én nem fogok 400 Ft-ért hetente zsákot venni, miközben fizetem a szemétszállítást.

A vallás, már megint...

Valaki, (lehet a Jóisten) úgy döntött, hogy a hit útjára akar engem vezérelni.:) Húúú, de szépen megfogalmaztam.:) Szóval mostanában agyamra megy mindenki, aki úgy dönt, hogy nekem be kell lépnem a Hit gyülekezetébe vagy valami hasonló igen nagyszabású vallásos társaságba. Az elmúlt héten kétszer is stoppoltam, mindkétszer, aki felvett az az ember meginvitált a HIT GYÜLEKEZETE helyi összejövetelére. De tegnap a legdurvább eset volt. Jóban vagyok a szomszédokkal, és úgy hetente többé-kevésbé mindenkivel váltok néhány szót, ne tűnjek érzéketlennek. Tudom pl. hogy az egyik szemben lakó szomszédom néhány hónapja vesztette el a feleségét gyomorrák miatt. Nagyjából azóta nem is láttam, ezért tegnap miután a kukásokkal megvívtam a harcomat (ez is egy külön történet) odamentem, hogy megkérdezzem, hogy van, mit csinál, stb. Majd felajánlotta, hogy bevisz a városba, mert úgyis befelé tartok. Na szerintetek egész úton mit csinált? Jól gondoljátok, prédikált és megpróbált rávenni arra, hogy menjek vele a hit gyülekezetébe. Na szépen vagyunk, most már kerülhetem is az öreget.

Telefon mosás.

A hétvégén megint elfelejtettem kivenni a telcsimet a kabátom zsebéből, úgyhogy 60 fokon ment több mint másfél órát, de képzeljétek még mindig működik. Komolyan egy egyszerű LG telefonról van szó, semmi extrát nem tud, de már kibírt 7 mosást. Most még a kijelzőjének száradnia kell, de egyébként tökéletesen működik. Mostam én már ki TV távirányítót, autó, illetve üzlet riasztót, stb. De ez a telefon mosás már rekordot dönt, pedig nincs ráírva a készülékre, hogy vízálló lenne.

Rácsok

Ma végre eljutottak addig a rácsosok, hogy lemérjék az ablakomat. A megállapodás szerint január 24.-ére fent kell lenni minden ablakomon a nem lecsavarozható aranyszínű rácsoknak. 25.-én megyek Pestre, addigra már elvileg olyan állapotba kell kerülnie a lakásomnak, hogy a kedvenc betörőim úgy érezzék, hogy komoly izzadság árán jutnak csak be. Még hevederzárast kell keresnem, hogy az ajtóim is rögzítve legyenek.
Szóval ma telefonál reggel az ürge, hogy kijön lemérni az ablakokat, kb 15 perc múlva ott lesz. Még mielőtt elindultam volna dolgozni, pont otthon talál gondoltam. 15 perc, újabb telefon tőle, hogy a ház előtt áll. Kinézek, a ház előtt a kocsimon kívül nem áll semmi. Azért a biztonság kedvéért kimentem egészen az utcáig, hogy hátha, de az utcában sem láttam idegen autót.
Visszahívom és kérdezem, hogy ugyan mondja már meg milyen utcába ment. Közli, hogy a kalász utca 36, ki is jött egy pasas és közölte, hogy ott bizony nem rendeltek rácsot.
na itt kezdett gyanússá válni nekem a dolog. Megkérdeztem emberünket, hogy milyen településen van a Kalász utca 36-ban? Közölte, hogy Kecskeméten.
Na ennyit erről, még azt sem tudta a helyi vállalkozó, hogy Ceglédre kell jönnie.
Bár már írtam nektek régebben a helyi szakmunkáról, ez újabb bizonyítéka annak, hogy Cegléden senki nem tudja, hogy mit és hogyan csinál.

Excsajok szelleme, vagy ha a volt nőid beszélnének.:))

Tegnap kezembe került egy film, mivel nem volt a TV-ben este semmi, úgy gondoltam megnézem. A barátnőm adta nekem, de még nem jutott rá idő, hogy megnézzem tegnapig.
A szereposztás kitűnő, pont az a pasi játssza a főszerepet, akit ma a Hollywood macsójának tartanak, vagy legalábbis azokat a szerepeket alakítja.
Voltak jelenetek, amikor sírtam a nevetéstől, mert belegondoltam hány ilyen pasi él közöttünk. mennyien vannak közöttetek, akik pont ilyen gerinctelen görények a nőkkel szemben. Vagy mondhatom azt, hogy minden pasi ugyanolyan? Olyan, mintha nem lennének érzéseitek, vagy legalábbis féltek megmutatni, hogy vannak.
Barátnőm mondta valamelyik nap, hogy ugyan dobjak már ki, azaz kukázzak minden gerinctelen alakot, de kérdezem én, nekünk nőknek miért pont azok jönnek be, akik ilyenek? Mondjuk fordítva is hasonló a helyzet. Egyes pasiknak szintén az jön be, ha megalázzák megbántják. Nem is olyan rég történt, hogy orális szex után mondtam egy pasinak, hogy annyira szar vagy, hogy feszültség oldásnak is kevés. Szerintetek? Alig bírtam levakarni magamról, pedig ennél jobban megalázni nem is lehetne egy pasast. Vagy épp kb. 10 éve(legalább, vagy több), amikor valakivel épp olyan forró éjszakát terveztünk,(tudni kell, hogy a pasi azt gondolta magáról, hogy igazi Casanova, és neki már senki nem tud ujjat mutatni) hogy pudingot eszünk egymásról, gyertyafényben és sorolhatnám. Majd miután eljutottunk addig, hogy felizgult, és egyszerűen már oda volt, azért, hogy együtt legyünk. Ránéztem és arra gondoltam, itt az idő, hogy megmutassam neki, ez nem megoldás, nem lehet egy nővel így bánni. Ezért felemeltem a padlóról az alsógatyáját és közöltem "öltözzél, nincs hozzád kedvem". A mai napig sem tudom kiheverte-e a megaláztatást.
Szóval a filmre visszatérve, tökéles, gondoljatok bele, hogy hányszor bántottatok meg úgy egy nőt, hogy esetleg nem is érzékeltétek. Egyszerűen túl nagy volt bennetek a férfi EGO, hogy észrevegyétek, hogy a másik fél egy érzékeny lélek?
A nő egy virág, egy rózsabimbó, akit becézni kell, akinek udvarolni kell. "Ha most férfi lennék azt mondanám nektek, a lányról le kell udvarolni a bugyit. Még arról is, aki elsőre könnyen odaadta magát, mert csak azért tette, hogy elhúzza előttetek a mézesmadzagot, de ahhoz, hogy másodjára is megkapd, már neked is adnod kell valamit. Nem ehetsz úgy narancsot, hogy nem bontod ki a héjából. Azaz ne csak a gyümölcs kelljen, hanem a körítés is.

Kurvarobogó.:))

Nos, mivel nem törtek be hozzám az utóbbi két hétben, meg úgy alapvetően semmi érdemleges nem történt, amivel felborzolhatnám a kedélyeteket, viszont ha nem írnék, akkor reklamálnátok, úgy döntöttem egy most aktuális, de régebbi sztorival szórakoztatlak titeket 2011 első bejegyzéseként.
A fenti cím a bakancsomra utal. Nem én adtam neki, hanem a barátnőm Zsani, karácsony előtt két nappal.
Néhány hete, talán december elején vettem magamnak egy barna bőr fűzős nagyon ronda teletalpú bakancsot. A vásárlásom emlékeztetett az első igazán dögös bakancsom megvételére. Voltam vagy 18 éves, lehet emlékeztek rá, ez az a korszakom volt, amikor picsa nadrágban és bakancsban, ezzel együtt bokáig érő fekete hosszú kabátban jelentem meg egy-egy helyen. (Volt ilyen időszakom is)
Szóval anno úgy döntöttem veszek egy bakancsot. Bementem a fél fizetésemmel az Astoriánál lévő áruházba, (azóta azt hiszem megszűnt) és a jóképű eladó srácnak benyögtem, hogy a lehető legrondább bakancsot szeretném megvenni. Ki is hozott, szinte azonnal, (aranyárban persze) egy olyan ronda bakancsot, hogy már komolyan szép volt. Azonnal beleszerettem, képzeljétek 8 centi magas sarka volt, fémmel kiverve. A srác mondta is, hogy szerinte ez csúcs ronda. Azonnal megvettem és évekig hordtam. Imádtam. Persze a szerelmem édesanyja akkor már nem csak a picsagatyámtól, hanem a bakancsomtól is falra tudott volna mászni. Gondolom nem ilyen csodabogarat képzelt el egyetlen fia társául.:))
Most kb 16 évvel később szintén beleszerettem Cegléd legrondább bakancsába. Igazából nem is bakancs, hanem csizma, de olyan ronda, hogy gyakorlatilag szép.
A Zsani egyből megjegyezte, hogy ezeket a típusú cipőket hívják kurvarobogónak. Na mindegy, karácsony előtt pont ezzel a barátnőmmel vásároltunk a belvárosban, amikor este hazaértünk, reklamált, hogy teljesen átázott, átfázott a lába. Nekem persze semmi bajom nem volt, mert a fent említett cipellőcske, tökéletesen véd a hideg ellen. Meg is jegyezte imádott barátnőm, hogy neki is be kell szereznie egy ilyet...
Nos, jól csak a szívével lát az ember, ami igazán értékes, az a szemnek láthatatlan.:))