Kár, hogy nem tudunk a szívünkről fényképet csinálni, amikor megbántanak, megcsalnak, elhagynak, eldobnak minket. Mert milyen jó lenne egy fotó, akkor amikor átéljük a fájdalmat, a csalódást, hogy amikor később hetekkel/hónapokkal/évekkel később a másik térden csúszva a küszöb alatt próbál visszajönni/bocsánatot kérni, akkor elő tudjuk venni a fotót, emlékeztetve önmagunkat, hogy bár megbocsájtottunk, azt önmagunk miatt tettük, de az életünkben soha többet nincs helye.