
2015. május 17., vasárnap
A Minikém
Ő a Minikém... Annyira megbízható, hogy még soha sehol nem hagyott cserben...
Egy igazi társ az országúton.
Ha pasi lenne, tuti hozzá mennék...
Kicsit nyöszörög néha, kicsit zörög, kicsit rozsdás itt-ott,de mindenhonnan hazavisz...

Bolondok városa...
Nos a következő történetet csak nektek mesélem el, mert a facebook-os oldalamra sem írtam ki, annyira gáz...
Szóval van az alföld elején egy város, ahol sokkal több a sült bolond, mint egy 5-ször akkora városban, vagy akárcsak Pesten...
Például ott van a hölgy, aki megy az utcán és folyamatosan beszél... Istenhez...
Régen csak köszöngetett, fűnek-fának, de mára már egyfolytában dumál..., FOLYAMATOSAN, értitek?
Akkor ennek a hölgynek van egy férje, aki pár éve (mondjuk kb 8) kiköltözött a kórház mellé egy Suzukival... Mindig ott van, mert képzelt beteg.... :D :D Régen a sürgősségin lakott, de kipaterolták...
És akkor ismerkedjetek meg a helyi lelkésszel... (meglátásom szerint ezeknek agyukra ment a vallás)
Nos, a lelkész, beállt a rendőrség mellett egy éjjel a szökőkútba, két sörrel a kezében és egyházi énekeket énekelt. :D :D :D Alig volt matta részeg. :D :D :D
A haverja meg ült a szökőkút szélén és hallgatta...
Na, mindez egy alföldi kisvárosban....
Voltam ma Bory-várnál.
Jó rég írtam nektek..., de igyekszem ezentúl megint többet írni, mert a facebook-os oldalamat átállítottam, hogy csak az ismerősök lássák. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha Székesfehérváron jár, irány a Bory-vár. :)
A lustáknak is, azoknak is, akik azt gondolják, hogy a számítógép előtt van az élet..
Nos, ez nem így van, azok az emberek elfelejtenek élni... Jómagam minden hétvégén úton vagyok valahová az országba...
Mondjuk jó lenne hozzá megtalálni a társamat, aki elég kalandvágyó, hogy elkísérjen...

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)