2012. november 21., szerda
Megint Cegléd Rendőrség, Bíróság...
Nyertem megint a Ceglédi Rendőrséggel szemben. Tavaly decemberben lesett rendszámom, majd kb két hét múlva bementem egy mellbeállítós lyukba és leszakadt a kipufogóm. Hívtam rendőröket, fotózták elől-hátul, oldalt és megállapították, hogy nem követtem el szabálysértést. Rá egy hétre négy idióta levillog a Rákóczi F úton és feljelentettek a rendszám miatt. Megjött a határozat 16000 Ft bűntet
és. Gyula barátomnak panaszoltam, aki mondta írja kifogást. Megtettem, tárgyalás nélkül helyben hagyták a rendőrségi határozatot. Gyula barátom újra erősködött, hogy kérjem tárgyalás tartását. Ezt tartották tegnap. Elmondtam az észrevételeimet, meg, hogy én jóhiszeműen hittem a rendőröknek, stb. És képzeljétek. Eltörölték a büntetésem, megúsztam egy figyelmeztetéssel, és az indoklásban azt is mondták, hogy túlzott volt a Ceglédi rendőrség büntetése.
Komádi rendőrös sztori
Tényleg nem is meséltem nektek a legutóbbi rendőrös sztorimat..
Gondolom már soknak hiányzott, de ez most kivételesen nem ceglédi történet.
Nem mostani, kb. két hónapja történt, csak nem tudtam hogyan mondjam el nektek.
A történet a következő. Hazautaztam a nagyszülői városomba. (Tímea Papp figyelj!!!!) Szóval Komádiba kellett mennem... Úgy délután 4 órára értem le, döbbenten tapasztalom, hogy a M
inimmel nem tudok befordulni a nagyszülői házhoz, mert ketten elállják az utca bejáratát. Az egyik szembe a másik betolatva. Zsákutca, így nincs másik bejárat. Az utcában nem sokan, kb 10-en laknak, többségük idős beteg, na meg az unokatesóm, Surda, aki szintén rendőr. Várok ott egyre türelmetlenebbül 20 perce, sehol senki, közben tartom föl a forgalmat a Fő úton, mert nem tudok betérni, indexelek vadul jobbra. A kocsi tulajdonosai sehol nincsenek, mert ugyebár jobbról egy iskola van és épp szarnak a parkolójába beállni, otthagyják a kocsikat az utca közepén, és elmennek a tanárnénikkel beszélgetni... Fél óra után előkerülnek a tulajdonosok, és észreveszik, hogy oda akarok bemenni, persze rohannak. Nagy pofával kiugrom és nekik esem, hogy ezt egyáltalán hogy is képzelik, nem zárhatnak el egy utcát.
Másnap reggel szerelőhöz megyek fél nyolckor, döbbenten tapasztalom a történetet újra, kénytelen vagyok megvárni őket, mert nem tudok kijönni, elzárták az utat. Kezdem őket bevadászni az iskolában, de basszus, milyen már, hogy nekem kell őket vadászni, hogy ki tudjak jönni. Totál felbaszták az agyamat, közlöm velük még egyszer meglátom itt őket feljelentem...
Közben kérdezem az uncsi tesómat,(Hévizen nyaral, így telefonon) hogy mi a francért nem csinált rendet, de mint mondta Ő többször igazoltatta már őket, stb..., stb...Este sztori ismétlődik... Na addigra már olyan mérges vagyok, hogy nekik ugranék, így lefotózom őket, és irány a helyi rendőr őrs. Nincs ott az őrsparancsnok, de telefonon őt is elérem, és szó szerint leüvöltöm a hajat a fejéről, hogy miért nem csinál rendet. Közli velem a pasas, hogy vele még így nem mertek beszélni, így szívesen megismerne, ugyan menjek már át később... Na engem megismerhet, mondom magamban, úgyhogy megbeszélek vele egy időpontot, majd beviharzok az Örsre. Meglepetésemre egy igen jóképű velem kb egykorú pasas fogad. Mindjárt kávéval kínál, és nagyon készséges a problémám megoldásában. Mint mondja, másnap csak miattam reggel ott az utcasarkon fog posztolni két rendőr, és igazoltatnak mindenkit. Majd randira hív. Ránézek, majd otthagyom picsába döbbent fejjel, mert közlöm vele, nem szívelem a rendőröket. Később barátnőmtől megtudom a pasi a fél város nőit meghúzta már, én pedig nem akarom, hogy a város rajtam csámcsogjon. Így is ismernek nagyon, mert nm tudok úgy végigmenni a piacon, hogy 20-an ne simogatnának meg, hogy olyan szép vagyok, mint anyám volt.
Másnap reggel mennem kell a villamosságihoz, és valóban ott posztol a két rendőr, állta a pasi a szavát.
Na azóta beszéltem a nagynénémmel, nem merik elzárni az utat.
Mindenesetre az Őrsparancsnok azt mondta, Ő a helyemben keresztbe fordult volna a főúton, otthagyta volna a kocsit átment volna a túloldalra és keresztbe tette volna a kezét, megvárva míg kiérnek a kollégái. Nos, nekem is ezt kellett volna tennem.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)