Életem legszarabb bulija.

Átmentünk 4-en Kecskemétre szombaton (Retró partyra) Mónika találta a helyet, de inkább ne mentünk volna.Életemben nem voltam ilyen rossz helyen. Tele volt a hely tizenéves alkoholista, drogos fiatalokkal, mondtam is nekik, hogy Pestre kellett volna menni.Az Edittel megbeszéltük, hogy ezt alkohol nélkül nem lehet kibírni, úgyhogy mivel én vezettem, igazi hőssé váltam számukra, hogy egy majdnem késdobálónak számító lebujban színjózan tudtam maradni, (egyébként Caribinak hívják) Hajnali fél 3-kor rábeszélésemre el is indultunk haza. Szakadt az eső, hihetetlen vihar volt. Meg is állapodtunk, hogy mindenki nálam alszik és vasárnap viszem haza a társaságot. A hétvégében az Olivér Pizzája volt a legjobb dolog, mert megálltunk reggel megreggelizni náluk és olyan pizzát csinált nekünk, hogy a szakács haverom azt mondta, életében nem evett ilyen finomat. Úgyhogy Ő hozta kicsit egyenesbe az elb@szott hétvégét.

Valamelyik nap villantottam a rendőröknek.

Megállítottak egyik reggel (MEGINT)3 számomra teljesen ismeretlen, valószínű tanuló járőrök voltak, és képzeljétek olyan szerencsétlenül sikerült kiszállnom a kocsiból, hogy elszakadt a fölsőm hátul. Ilyen karikák kapcsolódtak össze, de az egyik karika szétesett, úgyhogy kibuktak (melltartóban) a melleim. Baromi zavarba jöttek, hirtelen szóhoz sem jutottak, hogy oldjam a feszültséget, elkezdtem nevetni. Erre ők is oldódtak. Közöltem velük, ha már így alakult itt hagynám a papírjaimat és elugranék a szomszédos méteráruboltba némi szalagért, hogy rögzítsem a felsőruházatom, majd elviharzottam. Mire visszaértem további jó utat kívántak majd elköszöntek. Mesélem az angol csoportnak, mondták, hogy valaki látta a jelenetet, és derültséget okozott. Szóval így indult a hetem.